Felkapcsolod a villanyt, bekapcsolod a sütőt vagy a rádiót – és nem világít, nem süt, nem szól. Mindennapos eset Tanzániában. Az áram errefelé rettentően szeszélyes jószág, még nincs egészen domesztikálva. Ha a kevesek közé tartozol, és be van vezetve hozzád, az még nem jelenti, hogy állandóan számíthatsz is rá.

Az elektromosságról a fejlett világban nem a káoszra, hanem a rendre asszociálunk. Itt ez is másképpen van. Háztartásunk tárgyaival szemléltetem, mire gondolok. Az első kép az „európai árameszmét” ábrázolja, a másik az afrikai valót.

Zsiráf és elefánt

Az afrikai elefántról gyerekkoromban azt tanultam, hogy ellentétben az indiaival nem szelidíthető. Ehhez képest ma már számos cirkuszban éppen ők jelentik a legnagyobb attrakciót. Valahogy így van az itteni árammal is, tudod, hogy üzemszerű működésére van példa, de mindig szorongva várod, ma vajon milyen kedve lesz az áramelefántnak. A tanzániai elektromos művek, a Tanesco márkajelében zsiráf látható, szerintem helytelenül. A zsiráf szelíd, érdeklődő és megbízható, míg az itteni szolgáltatás a legkevésbé sem. Villanyállatnak sokkal jobban megfelelne az elefánt, ami leginkább a saját feje után megy, és jobb vele vigyázni.

Ha már éppen kezdenél elfeledkezni az áramról, a legrosszabb jel, ha a vállalat embereit látod kószálni környékeden, ahogy a földig hasasodó vezetékeket vizslatják. Sokan vannak, hosszú létrákkal felszerelkezve és lidércfény csillog szemükben. – Nyugi – intem le az aggodalmaskodó gyerekeket, amikor meglátjuk a szakembereket –, biztos forrásból tudom, ma szünetel az áramszünet. Azért én is szorongok. Együtt dolgoztuk ki a teóriát: a Tanescónál az a beugró az új karbantartóknak, hogy ki tud nagyobb zűrt, áramszünetet előidézni. Mert itt nem árammal, hanem annak a hiányával kereskednek, mivel nagyon kevés az áram. Hiánycikk.

Kitüntetve

Tán, mert errefelé „jobb emberek” laknak, mi itt a Themi dombon kifejezetten el vagyunk kényeztetve, ugyan szinte minden nap van áramkimaradás, de nem túl hosszú, többnyire csak percekig tart. Hétvégére azért programozottan kijár egy méretesebb, két-három órás, de például a Njiróban (Dzsíróban) van úgy, hogy két napig nincs áram. A mi eddigi leghosszabb áramszünetünk megérkezésünk után tíz nappal volt, éppen amikor beszereltem az elektromos sütőt. Amikor lekapcsoltam a biztosítékot, még volt áram, amikor felcsaptam, már nem – és még tíz órán át így is maradt. Egész nap munkálkodott bennem a balsejtelem, hogy miattam maradt áram nélkül a város. De állítólag nem.

Egy hosszasabb áramszünet alatt takarékra áll, csökkentett üzemmódra kapcsol a város, és utána is nehezen indul újra az élet. Van úgy például, hogy elromlik a vízművek pumpája, tehát egy ideig víz sincs. Előfordulnak még komorabb esetek is. Egy hónapja az ország középső részén egy bentlakásos iskolában égett halálra 13 lány, mert egyikük gyertyafénynél tanult és elaludt.

Misztikus látomás

A jobb helyeknek és a tehetősebb embereknek van saját áramfejlesztőjük. Zsuzsi is igényelhetne az ENSZ-től, be is szerelnék, de az én feleségem megveti az ilyesféle kisstílű ügyeskedéseket. Az ő szíve együtt dobog a helyiekével, nem lenne képes érdemtelen előnyökhöz jutni, meg egyébként sem szereti az irdatlan zajt és benzinszagot, amit az áram mellett áraszt magából a generátor. Így, ha nincs elektromosság, a hegyoldal más generátorainak moraját hallgatjuk gyertyafény mellett. Idilli, mondhatom.

Annál, ha nincs áram, csak egy dolog veszélyesebb, ha van. Ez most nem újságírói túlzás, tényleg elképesztő szeszélyes erre a villanyelefánt. Van, hogy megbokrosodik és vágtat, van, hogy elunja magát egy időre és ásítozva dagonyázik. A szolgáltató ugyanis képtelen állandó feszültséget biztosítani. Sokszor alig dereng a villanykörte, máskor meg káprázik láttán a szem. Misztikus látomásom volt egyik este. Olyasféle lélegzetelállító fény töltötte be a lakást, ami otthon csak Szent Lászlónak adatott, amikor azzal a különös szarvassal („Isten angyalával”) találkozott jó 900 éve, aminek agancsán gyertyák fénylettek. Az öt perc káprázat után jöhetett az egyórás áramszünet. Minden ízében középkori élmény volt. Csak én itt nem fogok templomot építeni, mint legendás királyunk Vácott.

Az áram ingatag

Normál esetben itt is 220–240 Volt dukál, csakhogy az itteni feszültség gyakran ugrik 260 felé vagy süllyed 185 alá. Előbbinél a számítógép, a tévé, a HiFi, a töltésben lévő mobil megy tönkre, utóbbinál a hűtőgép. Én még ennyi kiégett elektromos eszközt, mint itt, sohasem láttam. Külön cégek szakosodnak az efféle roncsok feltámasztására, kipofozására.

Azért a tragédia megelőzhető. Helyi átlagos félhavi bérért (nagyjából 45 dollárért) lehet vásárolni pompás eszközöket, amelyek megóvnak minket a kellemetlen következményektől. A Hi Volt Guard a magas, a Fridge Guard az alacsony feszültségtől védelmez. Mi is tudtunk erről, de azt képzeltük, laptopunk töltője majd feltartóztatja a bajokat. Tulajdonképpen így is lett, Samu laptopja tényleg megmenekült, de a magas feszültségnek vitézül ellenálló töltő örökre kilehelte lelkét. Az új 90 dollárba került. Azóta három Hi Volt és egy Fridge Guard védelmezi a ház elektromos eszközeit.

Megújuló áramszünet

A feszültségingadozás állítólag azért különösen gyakori, mert a legutóbbi időkig itt az áram teljes egészét megújuló energia adta. (Másutt azért sikerül megoldani az állandó feszültséget, de hagyjuk.) 2000-ben 86 százalékát vízi-, 14 százalékát termál erőművek szolgáltatták. Akkoriban fogtak hozzá a Dar Es Salaamtól 200 km-re délre fekvő Songo Songo bőséges gázmezejének kitermeléséhez. A szigetről csővezetéken hozzák a legnagyobb városba a gázt, ahol egy erőműben alakítják át árammá.

Nem találtam arra hiteles adatot, összesen mekkora Tanzánia villamosenergia-felhasználása, csak annyi biztos, hogy a lakosság kétszer annyi áramot fogyaszt, mint az ipar és a szolgáltatás. Tehát nem lehet túlzottan sok (legyen, mondjuk, 3–4 ezer GWh, a magyar 38 ezerhez képest), hiszen itt csak a városokban van áram, és ott is csak kevesebb lakásban van, mint amennyiben nincs. Közvilágítás pedig a legnagyobb helyeken sincs igazán, így Arushában is csak mutatóba akad egy-két kacéran kacsintó kandeláber.

A legnagyobb vízierőművek a változó vízállású folyókon működnek (az első számú Mtera – ami az ország szükségleteinek a tizedét adja – a Nagy Ruahán), így a Kelet-Afrikát aktuálisan sújtó szárazság az áramtermelést is akadályozza. Hozzánk legközelebb a Pangani folyó északi részén lévő Nyumba ya Mungu erőmű van, ami Arusha mellett Moshit is árammal látja el.

Tehát amit használok, onnan jön, neki köszönhetem, hogy – mielőtt még áramszünet lenne – világgá röpíthetem az ő dicséretét. Kösz, áramelefánt. (És most már ne is ingereljük tovább. Kikapcs.)