Lesinoy, a kertész-mindenesünk állítólag nyolc éve él a háznál egy kalyibában, ami a kapunknál áll. Megfogadtuk, ha lesz pénzünk, építünk vagy építtetünk valami masszívabbat neki és fogadott fiának, Mariasnak. A tulajdonos ugyanis tojik rájuk. Lesinoy előzőleg egy hollandust szolgált, úgy látszik, neki se volt fontos.
Már pár hónapja üresen állt a mostani házunk. A Themi domb tetején van a porta, kell némi eltökéltség, szükségeltetik valamiféle germán titanizmus ahhoz, hogy valaki kivegye a házat. Mi szeretjük az alpesi hangulatot, és bírjuk (?) a nehézségeket, így az isten is nekünk teremtette lakunkat.
Tegnap Lesinoy arra kérte Zsuzsit, hogy fotózza már le a "Babával" (vagyis velem) a verandán. Amikor meglátta magát, nagyot kacagott. Azt tartotta felettébb mulatságosnak, hogy éppen olyan kopasz, mint én. Zsuzsi ezt nagyon furcsálta. Mire én azt a magyarázatot adtam, hogy biztosan nem látta még magát tükörben. Ma már nem vagyok ebben annyira biztos.
Maszáj babával:
Maszáj slaggal:
