Indulás!

Pénteken már ,,lázasan” készültünk a következő kalandra itt Afrikában. Cuccokat bepakoltuk, holnap jöhet a szafari.

Szombat az idegesség napja. A kétórás út mindenkit megviselt. A gyerekek marták egymást, a szülők csitítanak, és ők is szapulják egymást. (Apa szerint én rosszul emlékszem. De nem.) Azt hittük már oda se érünk: defektes busz, az út romlik, bátyám meg béltani problémákkal küzd. A célegyenesben normalizálódtunk. Mikor megérkeztünk a kapuhoz Samu berohant a WC-be Zsiga társaságában. Én édesanyámmal meglátogattam a boltot. A látogatás eredményes volt: egy szuahéliszótár-szerű pólót vettünk, mely segítheti a nyelvtanulásomat. Ezután már mindannyian készen álltunk.

Az állatvilág szépsége

Már az első percekben tudható, hogy ez egy jó kis szafari lesz.

Több állatot is láttunk. Pávián, dikdik, gazella stb. Az idegesség ugyan visszatért, hála Samunak. Bátyámat megcsalta az emlékezete, ezért tettünk egy állatnéző (véletlen) kitérőt, mielőtt elmentünk a lodge-hoz. De megérte. Mindent láttunk már, csak zsiráfból a kelleténél kevesebbet. ,,Hol lehetnek?” – kérdezzük egymástól. Oroszlánokra nem számítottunk, nem is láttuk őket. Ők ebben a melegben heverésznek a hűvösben, van eszük. Nekünk is ott kéne, ehelyett a dög melegben kocsikázunk. Na, jó. Indulás a lodge-ba.

A Tarangire Safari Lodge-ban

A lodge-ban meglepő látvány fogadott minket. Jéé! Hiszen ez az osztálytársam: Daniel, és Samu osztályfőnöke: Mrs. Doria, sőt hugi és öcsi, na meg az apuka is! Nem tudjuk, ők mikor jöhettek, azon a napon, mint mi, vagy már az előtt? De egy biztos, ők is aznap mentek el, mint mi. A nem állatnézéssel töltött időt leginkább az úszómedencéden töltöttük. Ebből ki is alakult egy verseny.

Ugrálással meg csúzdázással töltöttük az időt.

Mi, ,,magyar delfinek” nem biztos győzelmet arattunk.

Na, térjünk vissza az eredeti tárgyra. A lodge-ban két részre osztódtunk: szülők a sátorba, gyerekek a bungalóba. Mindkettő összkomfortos, a vizet napkollektor melegíti föl, a sátor fele moszkitóhálóban van és a bungalóban található ágyaink is. Ételt nem lehet bevinni. Nem azért, mert a lodge így kevesebbet keresne, hanem mert az állatok kiszagolnák, és kibontanák a falat. Még egy különlegesség, hogy éjjel 11-kor központilag lekapcsolják az áramot, ami csak reggel hatkor jön vissza.

Állatok a lodge-nál

Sok állat előfordult a lodge-nál: elefánt, dikdik, különféle madarak, de amiről leginkább említést teszek az a varacskos disznó vagy más néven: pumba. Őt egy híres rajfilmben, az Oroszlánkirályban nevezik így, miközben a szuahéliül ngiri vagy mbango lehetne a neve, a pumbaa pihenést, lazulást jelent. A szimba viszont tényleg oroszlánt jelent a helyieknél.

Pumba bácsi éhes, és ő hol tankol fel, hát persze, hogy a mi lodge-unknál. Eszi a füvet, eszi a füvet… Hoppá, elfogyott.
Na, indulás be a lodge-ba.

 Pumbácska nem zavartatja magát, ő tovább eszik.

Sok ember nagy csodálattal nézi ezt a ,,vicces” állatot. Néha fölhorkant, azután tovább eszik. A mókának vége, a fűnek annyi, pumba el is ment.

Veszélyes éjszaka

Egészen vacsoráig folyt a vizi csata. A szórakozás után megbeszéltünk egy párbajt másnapra is, de még aznap megvolt a kártyaparti. Először a mocsár nevezetű játékot játszottuk, majd azt követte a cheat néven ismert játék (ez a magyar svindlihez hasonlít). A kaja 7:30-kor volt feltálalva. Kaja után megismételtük a játékot, de most Samu nélkül. A lodge veszélyeket rejtett, tehát vigyáznunk kellett, ami azzal járt, hogy senki se mehet egyedül a bungalóba. Miután lejátszottuk a partikat mind a két család nyugovóra tért.

Még a lodge-ban

Reggel már egyből pakoltunk, és készültünk a hazamenetelre. A gyerekek amint végeztek mentek is a medencéhez fitogtatni tudásukat, kivéve engem, én az étterem felé vettem az irányt. A másik testvérpár aznap jobban fölkötötte a gatyáját, de talán még így is győztünk. Sajnos nem tartott sokáig a csata, mivel ők elmentek, mi meg követtük a példát, állatnéző túrára indultunk.

Második szafarizás

Indul a második túra. Apa már az elején közli az útitervet: Először elmegyünk egy bivalydagonyázóhoz, azután elmegyünk a Sopa Lodge-hoz, utána meg egyenesen ki a parkból.

AZ ÚT PIROSSAL VAN JELÖLVE

A gyerekek nem preferálták az ötletet, de nincs panaszkodás, tehát indul a túra.
Először a folyómedret néztük meg

 Hohó! Egy varánusz! Valami újat is látunk!

 Induljunk tovább. Ezután is érdekes látvány fogad minket.
A látvány ez volt

 Miután átverekedtük magunkat a zebra- és gnúcsordán, elérkeztünk a dagonyázóhoz. Ezt nem sokkal követve a Tarangire Hill.

 Miután másodjára is átkeltünk a folyón nem nagyon láttunk állatot. Na, jó. Jöjjön az utolsó két célpont: a Sopa Lodge és a hazamenetel.

Sopa Lodge

Még talán az se lenne csoda, ha ez a lodge egy külön szafari lett volna, mivel elég sokféle állatot láttunk. Olyanokat is láttunk, amilyeneket még soha. OK, én pihenek, jöhetnek az állatok.

Ez már a hazamenetel

Kifelé egyből megpillantottunk egy páviáncsapatot, amihez foghatót még nem láttam. Ha elkezdtük volna számolni őket, talán napokig tartott volna.

Még újszülött páviánt is láttunk

 Ez enyhén sem mondható újszülöttnek

 Nem sokkal ez után a zsiráfhiánynak is vége volt, mert vagy 12-t láthattunk. A legnagyobb csoport az négyes volt.

 A gnúknak hála egy újabb akadály állta az utunkat…

 …de ez is hamar elhárult.
Az utolsó állat amit láttunk.

 És már csak pár kilométer az út. Ha a szemünk nem csal, már a kapunál vagyunk. Juhé! Már csak két óra, és otthon vagyunk.