Tanzánia elképesztően változatos ország. Ez lenne az alaptétel, ami ha nem is túl eredeti, kezdőmondatnak megteszi. Mi a magas hegyek, nagy vadak, nyers sztyeppei emberek jellemezte északi részen lakunk. Az Indiai-óceán mellett egészen más a vidék. Sokkal szelídebb, sokkal barátságosabb és sokkal forróbb. Ez utóbbi jellemvonása segít abban, hogy ne essünk túlzásba dicséreténél. Ömlengésre úgyis túl nagy a kísértés.
Zanzibár meg a többi sziget régóta része a turisztikai világtérképnek. Nyilván, nem érdemtelenül. Viszont a velük szemközti tengerparton jóval kevesebb az élményhajhász turista, noha azért ez sem számít szűz területnek. Itt is számos nagyszerű vendégfogadó van, de a turistasűrűség töredéke a Fűszer-szigetekének. Az a gyanúm, nem marad ez mindig így. Főleg, ha mint most én, más is lelkesen dicséri a tanzániai tengerpartot. De hogyan írhatnék másképpen róla? Most mondjam azt inkább, hogy bűn rossz hely, hogy senkinek eszébe ne jusson ideutazni? Nem vagyok én ennyire mizantróp meg irigy.
Ezzel el is jutottunk a felfedezők és utazók örök dilemmájához. Amint meghódítják az ismeretlen vidéket, egyúttal „birtokba is veszik”, és úrrá lesz rajtuk a tulajdonosi szemlélet, egyszerűbben a kapzsiság. Szeretnék örökre lezsírozni maguknak az élményeket és konzervdobozba zárni őket. Többször idézett referenciám, Széchenyi Zsigmond fanyarul jegyzi meg a nagyvadban gazdag Serengeti kapcsán: „Ha rajtam múlna, én nemcsak a repülőgép, még az autó használatát is eltiltanám, hadd talpaljon négyszáz kilométert, aki itt akar vadászni. Mindenkinek eltiltanám, csak én magam jönnék ide autón.” Na, de én nem vagyok gróf, világképem nagy vonalakban demokratikus, még ha nem is plebejus. Így hát nem is titkolózom. Jöjjön, akinek kedve van hozzá. Meg pénze.
Négynapos hétvége
Idd el-Fitr a ramadán végét záró nagy, kétnapos ünnep, amikor Tanzániában is munkaszüneti napok vannak. Van mit kiheverni, meg van minek örvendezni, mert a nagyjából egy hónapon át tartó muzulmán böjt nem akármi, napkeltétől napszálltáig egyetlen falat ételt és – ami a forróságban különösen nagy próbatétel – egyetlen csepp folyadékot sem vehet magához az igazhitű. A hozzánk hasonló gyüttment rezidens is örül az ünnepnek, mert ilyenkor módja nyílik komolyabb szafarikra. Négy munkátlan nap, szombattól keddig, ráadásul a turista szezonokon kívül, amikor a vendégfogadók jutányos árakat kínálnak – nagy lehetőség.
Mi az óceánt választottuk, Pangani város, közelebbről Ushongo halászfalu tengerpartját. Nem vakra mentünk. Zsuzsi tavaly már volt itt, éppen Idd el-Fitr idején, akkor az ünnep októberre esett. Úgy hirdetik e vidéket, mint amelyik egyike a világ tíz legszebb tengerpartjának. Én azt meg nem mondhatom, igaz-e, de az biztos, hogy bizonyos, közkeletű esztétikai kritériumok alapján szebbnek tetszik, mint a kelet-német Warnemünde vagy az ír Galway. (Bár én azokat is nagyon kedvelem.) Pálmafák, homok, napfény, naplemente, „tündéri” lodge-ok, ringatózó katamarán halászhajók, tengermoraj, futkározó rákok, csivitelő madarak, gondtalanság. Tényleg, mint egy gigant poszteren.
Ha túl nagy a dózis a jóból, akkor azért bemehetünk a falvakba, ahol, ha feltétlen szükségét érezzük, találkozhatunk az afrikai szegénység minden attribútumával. Zsuzsi tavaly megtette, de mi most szigorúan a parton maradtunk. Infantilis örömökre vágytunk, nem a harmadik világbeli rögvalóra.
Ragya verve
Mert hát egyáltalán nem volt könnyű az indulás. A szállást, a Tulia Beach Lodge-ot Zsuzsi gyorsan kiválasztotta. A problémák azonban csütörtök este és péntek reggel jelentkeztek. Mégpedig csőstül. A két nagyobbik gyerek belázasodott, és a kisebbik is beteget jelentett (akkor még azt hittük, csak lógni akar), miközben szombaton egy pokoli meleg tengerpartra készültünk, és az autós utat is 8–9 órára saccoltuk. Aztán újabb csapás, péntek délután Zsigát elborították a viszkető csalánkiütések. Úgy sejtjük, vöröshangya csíphette meg.
Lemondjuk, ne mondjuk le a szállást? Hogyan lehetne a lehető leggyorsabban kikúrálni őket? Tudtuk, az iskolában vírus terjed, ami legalább 3–4 napos kezelést igényel. – Antibiotikum a nagyoknak, a kicsinél pedig a fohász – döntöttem a terápiáról. És nagy mázlinkra szombat reggelre már se Samunak, se Marcinak nem volt láza. Zsiga kiütései is eltűntek, és csak a tengernél jöttek vissza, de csak néhány óra erejéig.
Az utazást is sikerült átvészelnünk. Zsuzsi jó tempóban hajtott, és a kölykök a szokottnál kevésbé csipkedték egymást. Utunk nagy része az északról Dar Es Salaamba tartó főúton vezetett, amely Tanzánia kevés számú jó autóútjainak egyike. A semmiből véletlenszerűen felbukkanó tengelytörő fekvőrendőrök, útlezárások, kisebb kecskekompániák és őrülten száguldó expressz buszok gondoskodtak arról, hogy figyelmünk ne lankadjon. Muhezától Panganiig azért már földút vezetett, ám igen jó. Volt, hogy Zsuzsi hetvennel is repesztett a vörös színű makadámon, de azért inkább ötvennel.
Kompország
Pangani álmos kisváros mesebeli indiai negyeddel, a gyarmati építészet szép reliktumaival. Egyedül az indiaiak hiányoznak belőle, őket ugyanis elűzték innen. Indiai ellenes pogrom volt itt több is, akárcsak Kelet-Afrika más helyein. A gyarmati időszakot követő forradalmak kötelező eleme volt, hogy az új politikai elit vezetésével megverték, megölték, elűzték az indiaiakat, a vagyonukat meg elvették. A bajba kerülő afrikai rezsimek ma is előszeretettel alkalmazzák a földfoglaló mozgalmak vagy a spontán népítéletek szervezését. Az áldozatok fehérek, indiaiak, egy másik törzs vagy egy másik nép. Ezt történt nem oly régen Kenyában, ahol a választások utáni zavargások spiritusz rektora maga a kormány volt, vagy ez volt még véresebb eredménnyel Ruandában is. A pangani indiai házak ma üresen állnak.
Elment a komp
Nem úgy, mint a kompkikötő. Ushongo melletti szállásunkat ugyanis komppal kellett megközelítenünk. Négyre már ott is voltunk, de csak öt után jutottunk át a szélesre duzzadt folyó torkolatán. Pedig mindössze egy autó meg egy busz volt előttünk, de a kompra csak ők fértek fel, meg vagy száz gyalogos, biciklis. Maroknyi csapatunk kissé csalódott volt, úgy találtuk, talán még átvihettek volna bennünket. Akkor még nem tudtuk, hogy az őszi napforduló miatti kiszámíthatatlanul áradó és apadó víz délelőtt kisodorta az óceánra kompot. Indokolt volt tehát az óvatosság.
Révátkelés. Jobbnak találjuk kapaszkodni
Azért valahogy átkeltünk a Pangani folyón, bár komolyan aggódtunk a kompmotor és a magunk épségéért. Aztán még vagy húsz perc, és már a lodge-unkhoz értünk. A Tuliát egy holland házaspár vezeti, és úgy tetszett, leginkább családokra lőtték be a szolgáltatást. Az árszínvonal is visszafogott, bár ehhez méretezett a luxus is. A kajától ne várjatok sokat, de nem is enni megy oda az ember. Panaszra nincs okunk, a hely különösen barátságos.
Madárdal és müezzinének
És persze itt az óceán. Rögtön megmártóztunk benne. Amerre a szem ellátott, csak a családom tagjai rohangáltak, viháncoltak a parton meg néhány rémült integető rák. Mintha miénk lett volna az egész horizont. Felhős idő volt. – A finnyás vendégeknek meg a perzselő naphoz szokott helyieknek ez smafu? – morfondíroztunk. Azért másnap meg harmadnap láttunk pancsikolókat, de az sem csorbította az élvezetet.
A tengerparti miliő nagyon más, mint az arushai. Nálunk mindenfelé felfegyverzett aszkarikat, őröket látni, aki teheti, magas fallal keríti el a házat, zárak, rácsok mindenütt. A biztonság, pontosabban a rossz közbiztonság állandó téma a városunkban. Ehhez képest a pangani parton egyetlen őrt, kerítést vagy rácsot se látni. Közvetlenül lodge-unk mellett terül el Ushongo is, a müezzin lármafáról szóló éneke az egyedüli, ami vetélkedett a tenger (óceán! – figyelmeztetnek a gyerekek) morajával és a madárzsivajjal, a bungalóink előtt pedig a helyiek talpalnak meg kerekeznek el. Sőt hétfőn egyenesen vízi sport- és divatbemutatót tartott nekünk vagy száz környékbeli kölyök. Volt, aki nyakig felöltözve, volt, aki pucéron ugrabugrált, szaltózott, cigánykerekezett a dagály erős hullámaiban. Zsiga is beszállt a nagy muriba, bár olykor kissé zavarta, hogy a helyiek kettőzött figyelme összpontosult rá. Azért így is elszögdécselt egy órát, noha szigorúan új ismerősei farvizén.
Lodge-unk központi épülete
Nem tudni, a helyiek és a szállodások látszatra mindkét fél számára gyümölcsöző szimbiózisa meddig maradhat meg. Zsuzsival már el is képzeltük a negatív forgatókönyveket, főszerepben fanatikus hitszónokokkal, korrupt politikusokkal vagy mohó és türelmetlen lodge-tulajdonosokkal. Lesz mit megírni jövőbeli Sir Vidiadhar Surajprasad Naipaulnak. De, reméljük, tán mégsem.
Folytatása holnap következik.
